ötet az ö rongyos ruhájábol, más köntöst adata reája, és nagy vendégséget tsinála örömében, mind ezek nem tettzének. az ö elsö fiának. a ki is a mezöröl viszá érkezvén. nem akara bé menni aházhoz, mert az ö öttsit, a ki mindenit el pazérlotta. ugy fogadták. hogy ö véle soha azt nem tselekedték., noha mindenkor a maga hivatallyát követte volna, az attya halván panaszit, mondá néki. fiam, te mindenkor velem vagy, és valamim vagyon atiéd, de vendégséget kelletet tsinálnom, és vigadnunk, kel, mert a te ötséd meg holt volt, és fel támadot, el veszet volt, és meg találtatot, könyü által látni hogy mit tészen ez a példa beszéd, és meg üsmérni az elsö fiunak irigységéböl., a farisaeusoknak igaságtalan zugolodásokot, a kik haragban valának azért, hogy kegyeségel fogadgya vala a bünösököt. ö pedig az ö üdveségekért. jött volt. evilágra.

A kristus. meg más példa beszédet mondá atanitványinak, és olyan lettzkét tett nékik, a melyel meg szégyenitté a farisaeusok fösvénységit., valamint ennek elötte meg szégyenittette volt. az ö irigségeket. és kevélységeket, mondá tehát az apostolinak, vala egy gazdag ember. aki maga eleiben hivatá agond viselöjét. hogy adna számot néki, és hogy egy szers mind ki is venné kezéböl ajoszágát. mivel. azal vádoltatnék. hogy azt tékozolná. ez agondviselö elöre el látván amaga sorsát. és hogy, vagy a munkára, vagy a koldulásra kellene jutni, hogy pediglen lehesen kikhez folyamodni ha tiszttségit el veszti, azt gondolá. hogy magához hivassa az urának minden adosit. egyikét a másik után, és el engedgye nekik egy részit adosságoknak, meg engedvén. annak a ki száz tonna olajal. volt ados. hogy visza vegye. az adoságrol valo levelit, és tsak ötvenröl irjon levelet. a ki pedig száz köböl buzával. hogy a nyolczvanrol adgyon levelet. a többivel is eszerént banék. a kristus értésekre adá atanitványinak. hogy kövessék. nem igasságtalanságát. ennek agond viselönek,

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 701)


Előző oldal | Következő oldal